Templomunkról

A templom története

A kezdetek

A kisváci reformátusok számára II. József 1781 októberében kiadott türelmi rendelete hozta meg a lehetőséget arra, hogy templomot építsenek. A rendelet szerint „Minden olyan nyilvános vallásgyakorlattal nem bíró helyen, ahol van száz nem katolikus család, s ezeknek van elegendő fedezetük imaházak, lelkészlakok, tanítólakások építésére, s ahol a lelkészek és tanítók megfelelő állásáról gondoskodni képesek, legyen szabad ugyanezen nem katolikus, vagyis az ágostai és helvét hitvallásúaknak, avagy a görög szertartású nem egyesülteknek magánimaházakat oly módon felépíteni, hogy ezeknek se tornyuk, se harangjuk, se közútról nyíló bejáratuk ne legyen.”

Ezt követően elődeink rögtön templomépítési engedélyért folyamodtak. Az engedélyről szóló szabadságlevelet 1783. november 10-én kapták meg. Prédikátornak Takács Ádámot, az addig Rákospalotán szolgáló lelkipásztort, tanítónak az óbudai Budai Györgyöt hívták meg.

Kezdetben Pap András gazda házában tartották az istentiszteleti alkalmakat, majd Kurdi Mihály telkén épült egy 12 öl hosszú, 6 öl széles deszkatemplom 175 forintért. 1784-ben megállapodtak egy helybéli kőművesemberrel, Hauszmann Jánossal egy kőtemplom felépítéséről. Ő 650 forintért elvállalta a munkát. Az alapot 1784. április 28-án tették le a helyi egyháztagok, a szomszédos települések református prédikátorainak valamint a városi elöljárók jelenlétében.

A templom 1785-ben készült el. A szószék Regele János munkája. 1785. december 4-én, Advent második vasárnapján hangzott el az első istentisztelet a templomban. Erre az alkalomra az egyházközség tagjai mellett számos váci katolikus polgár is megjelent, valamint a környező települések református lelkészei. Az első prédikációt Takács Ádám tartotta a Mt 8,23-27. verseinek segítségével. A számos megjelent miatt a deszkatemplomban is tartottak istentiszteletet. Itt Nagy Kaszap Mihály kosdi lelkész hirdette az igét Zsolt 111,1-5. versei alapján.

1786-ban épült fel a parókia. Addig a lelkész Kurdi György és János testvérek házának utca felőli lakásában élt. 1786. augusztus 1-jén kapta meg a gyülekezet a harangozásra az engedélyt a Helytartótanácstól. 118 forintért öntettek egy 137 fontos harangot Brunner József budai harangöntő mesterrel, amit először egy templom melletti haranglábra állítottak, majd az akkori Közép utcában építettek haranglábat alá. Ennek a fáját egy kisnémedi evangélikus birtokos adományozta az egyházközségünknek.

1793-ban nyert a gyülekezet engedélyt a torony felépítésére. A mai torony kőfalát és akkor zsindelyes tetejét 120 forint 20 krajcárért építették fel. Az 1791-ben elhunyt Kurdi György a házát és a telkét az egyházközségre hagyta úgy, hogy annak az árát a torony építésére és óra megvételére fordítsák. Az ebből befolyt 250 forint azonban hosszú per tárgya lett az eklézsia és az örökhagyó lányai között.

1807-ben öntötték a templom legnagyobb harangját, a 6 mázsa 5 fontos harangot, aminek az ára 1159 forint. Arany József saját költségen építtetett egy 74 fontos kis harangot, amit a veje, Vetési Pál később nagyobbra öntetett.

1843-ban költözött át a lelkész a régi paplakból a mostaniba, és a régebbi lett a tanítói lakás. Ott épült fel az iskola is. A két templomköz az egyház telkéből lett kialakítva. 1853 körül épült a torony második teteje, melyet 1885-ben cseréltek cinkbádogra. Ez utóbbi ára 1200 forint volt. H. Csereklye István kurátorsága alatt készült el adakozásból 1520 forintért a templomi orgona 1878-ban, a kar az egyházközségi kasszából 200 forintért. A tönkrement órát is kijavították 120 forintért. A parókia hátsó fele 18,5 öl hosszában építették ki. Csereklye János gondnoksága idején fedték le cinkbádoggal a tornyot, és javították a templom belsejét 1200 forintért.

A 100 éves évfordulón, 1885-ben Vörös Károly az egyházközség akkori lelkipásztora tartott ünnepi istentiszteletet.

A templom a XX. században és napjainkban

A XX. században Pap Béla idejében renoválták a templomot, és ebben az időben épült a kultúrház valamint a ravatalozó is. 1944-ben találat érte a templomtornyot és a két kisebb harangot is elvitték a második világháborúban. 1945-ben sikerült a harangokat újraöntetni, valamint a tornyot is felújítani.

1985-ben ünnepelte az egyházközség a templom építésének az 200. évfordulóját. 1985. november 24-én Dr. Tóth Károly a Dunamelléki Református Egyházkerület akkori püspöke hirdette az igét az ünnepi istentiszteleten.

2009-ben újították fel a templom tornyát. Az addig sárga festésű torony ekkor kapta a fehér színt. Ekkor az órát is felújították. A templom fűtését is ebben az időben korszerűsítették.

Felhasznált irodalom:

Váci Levéltári Füzetek Limes I., Vác, 2009