I. Egyetemi Napok – Vác

Az írás rövidített változata egyházközségünk hírlevelében, a Magvető 2016. évi böjti számában olvasható.

Egyetemi Napok – Vác

A Vác-Felsővárosi Református Egyházközség 2015. november 9-15. között a népfőiskolai hagyományokat felújítva, de új keretet szabva előadássorozatot tartott, melyet vasárnapi istentisztelet zárt le. Az előadók a Károli Gáspár Református Egyetem oktatói voltak. Az előadássorozat központi gondolata, mottója a Metszéspontok voltak.

A nyitóelőadást Dr. Váradi Ferenc tartotta Világvége-látomások a vallás, a tömegmédia és a szórakoztatóipar határain címmel. A keresztény tanításban a Jelenések könyve foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ugyanakkor számos kultúrának a keresztény lineáris világképpel szemben ciklikus, spirális időszemlélete van, ami azt jelenti, hogy náluk nincs világvége. A modern tudomány jelenleg a lineáris felfogást támogatja.

A tömegmédia és a szórakoztatóipar kihasználja az ezzel kapcsolatos félelmeket, és ezáltal kínál egyfajta megoldásokat. Ha lajstromba vesszük a lehetséges kimeneteleket a világvégékkel kapcsolatban, azt látjuk, hogy minél irracionálisabb az elképzelés, annál hihetőbb sok ember számára ez a vég.

A második napon Dr. Komlósi Piroska beszélt a „Rendelt idő”-ről a családi életben. A hat előadás közül ez volt az egyik legsikeresebb. Az előadás alapigéje Préd 3,1-8. volt. A családi élet változások, fejlődések folyamata, megállíthatatlanul. Biológiai „programozottság” vagy teremtettség? Fontos szerepe van a családi élet kapcsán a rendszerszemléletnek: minden rendszer felett van nagyobb, illetve minden rendszer alrendszerekre bomlik. Hiszen a házastársi alrendszerre idővel ráépül a szülői alrendszer, és ez utóbbi akár el is nyomhatja az előbbit. Ebből hiánybetegségek következhetnek. Igenis kell időt szakítani a férj-feleség viszony ápolására. Az együttélés során minden családtagnak van saját fejlődési „programja”, de mindenkinek figyelnie, igazodni kellene egymáshoz. A szülőké, különösen az anyáké a koordináló szerep az együttélés folyamán.

Családi életciklusaink:

1. Új házasok gyermek nélkül
2. A csecsemőt nevelő család
3. Kisgyermekes család
4. Iskolás gyermeket nevelő család
5. Serdülőkorú gyermeket nevelő család
6. Felnövekedett gyermekét kibocsátó család
7. Még aktív szülők („üres fészek”)
8. Inaktív (nyugdíjas) szülő(pár)

Minden életciklusnak megvannak a maga krízise, ami a fejlődéssel együtt jár. Ezek megfelelő kezelése segít jól továbblépni. A fogyasztói társadalom mérge: nem tudunk annak örülni, amink van. A fejlődést szolgáló feladatokat el kell fogadni, és az ezzel járó új viselkedési valamint kapcsolati formákat gyakorolni kell. Ezeket meg kell tanulni! Fontos feladat a veszteségek kezelése, ami szintén nincs a helyén napjainkban, hiszen a fogyasztói társadalom az „örök fiatalságot hajhássza”. Amennyiben ezeket nem kezeljük megfelelően, akkor ebből következnek az elakadások, a családi élet zavarai, a patológiák létrejötte. Minden családban van azonban „gyógyító” személy. Ő a megbocsátó, a támasz, a bátorító, aki segíti a többieket. De a legfontosabb, hogy minden dolgunkat szeretettel végezzük el.

A harmadik nap témája A polgári eljárás kodifikációja és annak erkölcsi dimenziói meglehetősen a címe száraznak tűnhetett a jelenlevők számára. Az előadónak, Dr. Udvary Sándornak, azonban sikerült a polgári jogot közel hozni a hallgatósághoz. Miért van most a kodifikációra szükség? Miért nem jó a most használt polgári perrendtartás? Mert az még 25 évvel a rendszerváltás után is, az 1952-es szovjet mintára megalkotott verzión alapszik, amit ugyan 1990 óta már többször módosítottak. Szimbolikusan is el kell szakadnunk a kommunista múlttól. A polgári pernek nem feltétlenül feladata a teljes igazság kiderítése, hanem csak annyira, amennyire a felek szeretnék. Törekedni kell az eljárás alatt a megegyezésre, csak a legvégső esetben kerüljön sor a tényleges peres eljárásra. A polgári peres eljárás idején a feleknek a jóhiszeműség és a tisztesség alapján kellene eljárniuk, de a polgári perjog ma nem tiltja, hogy a felek esetleg ne mondjanak igazat a bíróság előtt. Ez egy keresztyén ember számára elég meghökkentő gondolat lehet. Az új rendtartás eltökélt szándéka, hogy mindkét fél fokozottabb igazmondásra lesz „kényszerítve” az eljárás alatt.

A negyedik napon következett az az előadás, amelyik a témájánál fogva a legaktuálisabbnak tetszett, és a legtöbb érdeklődőt vonzotta. A Migráció a Biblia tükrében előadást nem a felkért előadó tartotta meg, mert aznap reggel lemondta. Az előadás anyagát e-mailben elküldte a tiszteletes úrnak, aki azt felolvasta. A migráció önmagában nem téma a Bibliában, ám folyamatosan jelen van ez a kérdés: Ádám és Éva elhagyják az Édent, az egyiptomi be- illetve kivonulás, Kánaán elfoglalása, a babiloni fogság majd visszatérés, Jézus születése, élete a vándorlásról szól. A bűn és bűnhődés kérdése, az Istennel való együttműködés dimenziójában jelenik meg legtöbbször ez a kérdés a Bibliában.

Az ötödik napon Dr. Béres István tartott előadást a Keresztény értelmiségi individualizmus vs közösségi szolgálat témájában. Az előadás első részében azt vizsgálta, hogy mit kell értelmiségi lét alatt értenünk. Mi a feladata az értelmiségi embernek? Ki az értelmiségi? Aki diplomás? Aki kritikusan viszonyul a világhoz? Az értelmiségi az, aki szakértő? Az értelmiségi egy független „szabad gondolkodó”, aki esetleg Istennel szemben is védelmezi személyi autoritását? Az értelmiségi létnek reflektáltnak kell lennie, önmagára nézve is. Az értelmiséginek felelőssége van. Milyen irányba mozdítja el a tevékenysége a közösségét? Ehhez pedig szükséges az alázat nemcsak a szakma szabályai felé, hanem a közösség tagjai irányában. A közösségi léttel együtt jár a konfliktus is, de ez nem baj. A konfliktus az kihívás: például keressük a testvériséget a másik emberrel kapcsolatban. Az értelmiségi emberrel sokszor szembeállítják az „egyszerű” embert, ami nem biztos, hogy jó, hiszen Jézus és tanítványai sem értelmiségiek voltak. Az üzenethordozó nem csak a társadalmi elitben található. Az előadás második felében azt vizsgálta az előadó, hogy van-e, szükséges-e a keresztény értelmiségi? Vagy ilyen nem is létezik. A keresztény jelző „fosztóképző”-e a mai szekularizált, sokszor az értéksemlegességet megkövetelő világunkban? Nem! Másképp kell értelmiséginek lenni. Az értelmiségi nem ideológiamentes, „éteri” lény. Isten szabadnak teremtette az embert, ezzel a szabadsággal kell jól élni. A világ nem jön a keresztények felé. A keresztényeknek kell a világ felé menni. Fel kell kelteni a világ érdeklődését a keresztény tanítások iránt. Ez viszont szüntelen megújulással jár együtt. Az idegen világ a keresztény küldetésünk színtere.

A hatodik előadást Dr. Fabiny Tibor tartotta az Angol irodalom és a keresztény hagyomány címmel. Az előadás első része a brit szigetek és a kereszténység történelmi kapcsolatával foglalkozott. Az ír szerzetesség, majd a római hagyomány meggyökerezése Angliában. Ezután az angol reformáció rövid bemutatása következett. Az előadás harmadik részében pedig az angol irodalom és a keresztény tanítások kapcsolata került szóba. A középkori moralitásjátékoktól a reformáció korabeli iskoladrámákig, melyek didaktikus célokat fogalmaztak meg. Végül Shakespeare illetve Milton műveiben kereste az előadó a kapcsolatot a keresztyén szemlélettel. A bűn és bűnhődés tematikája jelenik meg a Macbethben, a Lear királyban. A megbocsátás és a kegyelem szemszögéből is tekinthetjük a Velencei kalmár történetét. A Shakespeare komédiái a kiengesztelődés, a megbocsátás, a megtérés problémáját járják körül sok esetben. Ilyen például az Ahogy tetszik.

Milton fő műve az Elveszett Paradicsom 12 könyvben beszéli el a bibliai történetet. Nagy hatással volt Madách Imre Ember tragédiája című művére is. Művét vak emberként diktálta lányainak.

Vasárnap istentisztelettel zárult a heti program. Az igét Prof. Dr. Balla Péter hirdette. Az igehirdetés után a gyülekezet számára bemutatkozott az egyetem. A megjelent egyetemi hallgatók segítségével hozták közelebb az intézményt a gyülekezethez, valamint vallottak arról, hogy milyen indíttatásból választották a teológiát.

Az egész heti programsorozat igen tartalmasra sikerült. Egy dolgot sajnál csak az ember, hogy a helyi média vezetése nem tartotta fontosnak azt, hogy beszámoljon ezekről az előadásokról.

Márczy Gábor
presbiter