II. Egyetemi Napok – Vác

Az írás megjelent az egyházközségünk hírlevelében, a Magvető 2016. évi karácsonyi számában.

Immáron második alkalommal rendezte meg a Vác-Felsővárosi Református Egyházközség az Egyetemi Napok Vác rendezvényét 2016. november 14-19-e között. Az idei központi gondolat, amelyet minden előadó körüljárt: a hagyomány és megújulás, a tradíció és innováció kérdésköre volt. A meghívott előadók a Károli Gáspár Református Egyetem oktatói voltak. Az előadások mindennap 18 órakor kezdődtek. Minden alkalommal lehetőség nyílott az est végén az előadók felé kérdéseket feltenni az aznapi témához kapcsolódóan vagy más a hallgatóságot érdeklő kérdésben. Az utolsó napon, szombaton szeretetvendégség zárta a rendezvényt.

November 14-én, hétfőn Dr. Demeter Márton egyetemi docens előadásával nyílt meg a heti eseménysorozat. Igen érdekes szemszögből közelítette meg a témát: a jelek, jelrendszerek irányából fejtette ki a gondolatait a tradíció és innováció kérdésében. Hogyan lehet egy bizonyos tudást átörökíteni akár tízezer év hosszan? Ehhez szükséges egy tradíció, egy hagyomány kialakítása, ami a szükséges tudást fenntartja. Ugyanakkor az innovációra is szükség van, ha a hagyomány már nem ad valós megoldást egy probléma kezelésére, megoldására.

November 15-én, kedden irodalmi előadással folytatódott a rendezvényünk. Dr. Váradi-Kusztos Györgyi Bánffy Miklós gróf irodalmi tevékenységét mutatta be úgy, hogy közben a gróf egyéb politikai, társadalmi szerepéről is beszélt. Fő műve az Erdélyi történet, amely egy arisztokrata sorsán keresztül mutatja be a XX. század eleji erdélyi főnemesség életét, mindennapjait, miközben az Osztrák-Magyar Monarchiáról is kapunk egyfajta korrajzot. A háromkötetes mű világlátása a wittenberginek nevezett történelemszemléletet tükrözi. Ezt egészíti ki a karneváli látásmód, amikor is egy-egy rövid időre, anekdota erejéig megszakad a történetmesélés íve, és egy groteszkebb, kifordított nézőpontból is vizsgálja az író az eseményeket.

November 16-án, szerdán Dr. Tóth Sára előadásában vizsgálta a régi és az új szerepét a bibliai gondolkodásban. Amikor a régiből új lesz, az a változás, amitől az emberek legtöbbje fél. Mivel a változás bizonytalanságot okoz, amit a véges emberi életben nem szeretünk. Ennek a következménye a ragaszkodás a megszokotthoz, még ha az nem is jó, illetve a múltba révedés – régen minden jobb volt! Az európai gondolkodást is meghatározó klasszikus görög, platóni istenfelfogásban az isteni jelenti a legtökéletesebb ideát. Ezzel szemben a bibliai héber gondolat Istenről jóval személyesebb és dinamikusabb. A görög szemlélet szerint Istennek nem lehetnek érzelmei, nem szenvedhet, hiszen tökéletes. A bibliai Isten azonban cselekvő módon jelen van a világban, az ember felé szeretetkapcsolat fűzi. A bibliai gondolkodás mindig előre tekint, azaz egy esemény milyen ígéretet hordoz az ember számára. Ebből következik egy olyan élő hagyomány, ami segít megérteni az újat. A keresztyén ember számára a legsötétebb időkben is ott a vigasz, Krisztus eljövetelének ígérete.

November 17-én, csütörtökön Dr. Móré Sándor mutatta be a jogrendszer változását a társadalmi normák összefüggésében. A száraznak tűnő témaválasztás egy igen érdekes előadást rejtett. A társadalmi normák egyidősek az emberi civilizációval, előírják a viselkedés, a társadalmi érintkezés formáit, szabályait. Különféle társadalmi normák léteznek akár egymás mellett is egy időben, hiszen mást vár el a mai szekularizált világ az állampolgárától, más normái vannak, lehetnek egy keresztyén embernek, vagy egy valamilyen szubkultúrához tartozó egyénnek. Ezek megszegése mindig valamilyen szankcióval jár. A jogi normákat mindig az állam hozza, és kényszerítő erővel bírnak, mivel a törvény mindenkire vonatkozik. Fontos, hogy a jogi normák mögött erkölcsi norma is tükröződjön, mivel előbbiek az utóbbiból fejlődtek ki a történelem folyamán. 2010-ben hazánkban elfogadott Alaptörvény is tükröz ilyen erkölcsi indíttatású normákat. Sok kritika érte az Alaptörvényt mind belső, mind külső bírálóktól, ezek egy részét elfogadták a jogalkotók, és beépítették a szövegbe. Ugyanakkor világosan látszik az a törekvés, hogy az Alaptörvény szilárd, morális alapokon nyugvó jogrendszert alapozzon meg, még akkor is, ha a jog önmagában nem pótolhatja a társadalmi, erkölcsi normákat.

November 18-án, pénteken Dr. Pap Ferenc beszélt az Istentisztelet és korszakváltás feszültségéről.

Az utolsó napon, szombaton Dr. Szabó István püspök beszélt az örökség, a hagyomány kérdéséről. Egy koreai mondásra fűzte fel a mondanivalóját: „Aki elfelejti a múltat, az nem találja meg a jövő ajtajához a kulcsot.” A jelen és jövő feszültsége most igen csak aktuális kérdés. Merre mozdul az ember? A világunk számos kihívás elé néz: a környezetrombolásunk „eredményei”, a természeti erőforrásaink pazarlása, a migráció kérdése csupa megválaszolatlan probléma. Ebben hogyan fér el Isten? Helyet készítünk vagy helyet hagyunk neki? Az ember által tervezett jövő tökéletlen, számos megváltó eszme született már, de ezek nem oldották meg a legfontosabb kérdéseket. De Istennek nem mondhatjuk meg, hova álljon! Ő szuverén. Ha Krisztus nem vállalta volna, akkor lenne feloldozás a bűn alól? Miért nyugtalanítja az embert a jövő? Mert az üdvözítés a jövőből jön, Isten gyermekségébe való felvételt majd Krisztus hozza a jövőben. Nem az egyénnek kell az Isten országa felé menni, hiszen az majd eljön. Ott kell hűségesnek lennem, ahol élek. Ott kell a valódi önismeretre jutnom, hogy a „Kicsoda az ember?” kérdést megválaszolhassuk. Az önismeret igazi forrása: megismerni Istent valójában.

A szombati szeretetvendégség az előadást követően lehetőséget adott mindenkinek, hogy az előadóval is, egymás között is továbbgondoljuk, megbeszéljük az előadássorozaton felmerült gondolatokat. Egy nagyon tartalmas hetet zárhattunk le inspiratív gondolatokkal, új nézőpontokkal gazdagodhatott minden résztvevő. Köszönjük lelkészünknek, Nagytiszteletű Dr. Borsi Attilának, hogy az Egyetemi Napok – Vác megszervezésével gazdagította egyházközségünk mindennapjait.

Márczy Gábor

presbiter